Üdvözöljük az SB Farm oldalán!
Previous slide
Next slide

Bemutatkozás

Debrecentől 18 km-re, A Hosszúpályi határában elterülő 20 hektáros terület rengeteg programlehetőséggel vár mindenkit!

Célunk ezzel a Szabadidőparkkal az, hogy mind a gyermekek, mind a felnőttek számára tökéletes kikapcsolódást és élményeket tudjunk nyújtani, mindezt a szabadban, a természet ölelésében, rengeteg izgalmas programlehetőséggel. A Farmon több, mint 100 állat megtalálható, például alpakák, lámák, kenguruk, pónilovak, nyuszik, kecskék, pávák, csacsik, ludak,  stb. Az állatsimogatás, etetés és sétáltatás mellett sok más egyéb szolgáltatás is elérhető, mint például ugrálóvár, játszótér, horgászási lehetőség, változatos játékos foglalkozások, kézműves foglalkozások, stb. Amíg a gyerekek játszanak és élvezik a Farm adta lehetőségeket, addig a szülők is ki tudnak egy kicsit kapcsolódni, akár a fűben leheveredve vagy a büfénél egy finom kávé mellett.

Óvodások és iskolások számára 1 napos kirándulásokat tudunk biztosítani, valamint nyári táborok, születésnapok, névnapok lebonyolítására is lehetőség van. Tökéletes alkalom arra, hogy a gyerekek kiszakadjanak egy kicsit a kütyük fogságából és közelebb kerüljenek a természethez.

Sok tavaszi, nyári és őszi programmal készülünk, lesz nálunk többek között tulipán és levendulaszüret, Húsvét és Gyereknap, piknik mozi, tematikus estek és még sok más.

NYITÁS MÁRCIUS 15-ÉN

A Farm lakói

Előző
Következő

Szolgáltatásaink

Fedezd fel az SB Farm ezer arcát és vegyél részt interaktív programjainkon! Unalom kizárva! 

Felfedezés!

Legkorábbi őseik eredetileg Észak-Amerikában éltek körülbelül 35 millió évvel ezelőtt. 3 millió évvel ezelőtt vándoroltak nyugat felé a Bering-szoroson keresztül Ázsiába, majd Észak-Afrikába, ahol most a kétpúpú teve és a dromedár teve él, valamint dél felé Dél-Amerikába, ahol a vikunya és a guanakó elődei alakultak ki.
Az alpakát a Dél-Amerikai indiánok körülbelül 6000 évvel ezelőtt háziasították nagy valószínűséggel a vadon élő vikunyából. 10 évvel ezelőttig a tevefélékkel foglalkozó szakemberek azt feltételezték, hogy ugyanúgy mint a láma, az alpaka is a guanakótól származik. A 2000-ben elvégzett DNS vizsgálat aztán kimutatta, hogy az alpaka őse és legközelebbi rokona nagy valószínűséggel a vikunya. Ekkor a nevét is megváltoztatták Lama pacos L.-ról Vicugna pacos-ra.

A háziszamára lónál kisebb termetű s annál kisebb elterjedtségű, háziasított emlős a páratlanujjú patások rendjéhez tartozó lófélék családján belül. A lóval keresztezett hibridje az öszvér.  A szamár gyorsan tanul, idegrendszere nagyságrendekkel jobb a lóénál, morgás és veszekedés helyett vizsgáljuk meg „mondandóját”. Ő is szeret szeretve lenni!

A póni szó gyűjtőfogalom, amely általánosságban a kis termetű lovakat jelöli. A pónilovakat kitenyésztésük foka, testrészeik egymáshoz viszonyított aránya, környezethez való viszonyuk és használati értékük alapján különböztetjük meg a faj többi egyedeitől. Méretük szerint olyan lópopulációk, amelyek marmagassága bottal mérve a 148 cm-t sem haladja meg. A nemzetközi pónikongresszus ajánlása alapján a 122 cm marmagasság alatt lévő lovakat a pónikhoz, a 148 cm-nél alacsonyabbakat a kislovakhoz soroljuk. Többféle póni létezik, színük, jegyeik megegyezőek a lovakéval, és akár ugyanazokra a sportágakra is lehet alkalmazni őket. A pónik általában vérmérsékletüket tekintve melegvérűek.

A Bennett-kenguru vagy vörösnyakú wallaby az emlősök  osztályának erszényesek alosztályágába, ezen belül a Diprotodontia rendjébe és a kengurufélék  családjába tartozó faj. A kenguru túlnyomórészt magányos, de összegyűlik, ha elegendő élelmet, vizet vagy menedéket talál. Ezekben a csapatokban hierarchiát alakítanak ki. Az újabb kutatások szerint a konfliktusokat a társas életmódú állatokhoz hasonlóan rendezik. Szürkületkor és hajnalban táplálkozik, néha napközben is. Tápláléka fűfélék,eukaliptusz, levelek és más lágy szárú növények. Az állat 12-15 évig él.

A láma az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tevefélék családjába tartozó faj. Elnevezése a perui indiánoktól ered. Társas, barátságos állat, azonban olykor csökönyös is lehet. Ha a terhet, amit hord a hátán, túl nehéznek találja, nem mozdul meg. Csak akkor engedi, hogy rátegyék a hátára, ha más lámák is a közelében vannak. A láma háborítatlan körülmények között akár 20 évig is élhet.Ősei Észak-Amerika középső síkságain éltek 40 millió évvel ezelőtt. Három millió évvel ezelőtt költöztek át Dél-Amerikába. A legutolsó jégkorszak végén az összes teveféle kihalt Észak-Amerikában. 2007-ben több, mint hétmillió láma és alpaka élt Dél-Amerikában.

A hímjét kosnak a nőstényét második éves korától az első bárányozásig jerkének, ezután pedig anyajuhnak hívjuk. A szaporulat kosbárány vagy jerkebárány. Hazánk hegyvidéki régióiban fordul elő. Legnagyobb populációk az Északi-, a Dunántúli-középhegységben, valamint a Budai hegyvidéken fordulnak elő. Csoportokban élnek, melyek általában 2-4 egyedből állnak, de gyakran több kisebb csoportból 30-50 egyedből álló csapat alakul ki, melyet az öreg anyajuh vezet. Az öreg kosok magányosak, illetve 1-2 hasonló korú társukkal járnak.

A dámszarvas a gímszarvasnál kisebb méretű, zömökebb testfelépítésű szarvasféle, amit legkönnyebben jellegzetes, foltos szőrzetéről ismerhetünk fel. A hímeket bikának, a nőstényeket tehénnek, a kicsinyeket borjúnak hívják. A többi szarvasféléhez hasonlóan a bikák minden évben agancsot növesztenek, aminek a felső része lapátszerűen kiszélesedik. A dámszarvas eredeti elterjedési területe a mai Törökország és a Balkán térsége. Magyarországi vadaskertekbe legkorábban az Anjou-királyok vagy Mátyás király idejében telepíthették, majd a vadaskertekből a 18. századra több helyen kivadult. Napjainkra az egész országban elterjedt, csak a magasabb hegyvidéki jellegű területekről hiányzik. Így a Pilisi Parkerdőben is sokfelé találkozhatunk vele, de a Pilisi és a Visegrádi-hegység magasabb területein hiába keressük.

A kanadai lúd Észak-Amerikábanőshonos, Kanada és az Egyesült Államok északi részén költ. A Nagy-tavak környékén hatalmas populációjuk él. A legtöbb lúdhoz hasonlóan a kanadai lúd is vándorló. Az USA szinte egész területén megtalálhatók. A V-alakban repülő ludak hangjai jelzik az évszakok közötti átmenetet. Néhány területen a vándorutak megváltoztak az élőhely és az ételforrások változása miatt. Enyhe éghajlaton, úgymint a Csendes-óceán északnyugati részén, a ragadozók eltűnése miatt a populáció egy része már nem vándorol.

A nyári lúd  a madarak osztályának a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék családjába tartozó faj. Háziasított alfaja a házilúd.

A ló az emlősök osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó faj. A törzsfejlődés során kialakult ló ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló.

Az indiai futókacsát pingvinkacsának is nevezik felegyenesedett tartása miatt. Gyakorlatilag összeszed minden kártevőt a kertben, legnagyobb kedvence azonban meztelencsiga. Ezek a mókás és szórakoztató állatok előszeretettel vájnak lyukakat a földbe, szeretik a salátát – melyet az ágyásból szó nélkül kiszednek –, más zöldséghez azonban nem nyúlnak.

A récefélék  a madarak osztályának lúdalakúak rendjébe tartozó család. 55 nem és 161 faj tartozik a családba. Közismert elnevezésük szerint az ide tartozó madarak három nagy csoportja a ludak, a récék és a hattyúk. A vízimadarak között ez a legismertebb és gazdasági szempontból a legfontosabb család. Egyes fajok ma is fontosak a vadászat számára, sokuk szerepel az emberi kultúrában, mítoszokban, mesékben. Öt fajukat sikerült az emberi történelem során háziasítani: a tőkés récét, a nyári ludat, a hattyúludat, a pézsmarécét és a nílusi ludat.

A szürke liba az összes európai házi fajta őse. Több, mint 2000 éve megszelídítették, feltehetően Egyiptomban vagy a Közel-Keleten. Azóta a baromfi a csirkék után a világ második legnagyobb állatállománya.

A mangalica legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy egész teste durva, forgácsszerű szőke szőrrel borított. A szőr köntös nyáron vékonyabb és simább, télen vastagabb, durvább és jobban göndörödő. Igen ellenálló, edzett, rideg tartást jól tűrő fajta. Az 1800-as években, különösen a nagy tölgy-és bükkerdőkben kiterjedt volt a „makkoltatásos” tartás. Hízodalmas, gyorsan zsírosodó típusú. Egy 150-160 kilogrammos hízó akár 70 liter kisütött zsírt is ad az egyéb húsfélék és szalonna mellett. A világ legzsírosabb sertése.

A nyugat-afrikai fajta kis termetű, ellenálló, igénytelen birka. Inkább a kecskééhez hasonló sűrű szőre van, mint gyapja. Nyírást nem igényel. Farka rövid, vágni nem szükséges. Feje hosszú, fülei rövidek. A kosok sarlószerű szarvat és nyakukon sörényt növesztenek; a nőstények szarvatlanok. Télre vastagabb aljszőrzetet növeszt ami a melegebb időjárás beköszöntével kihullik. Színe általában gesztenyebarna, lábai belső része, hasa és álla fekete, de ismertek olyan változatai amely színösszeállítása ennek a fordítottja: fekete és barna hasú. Létezik teljesen fekete és fehér alapszínű fekete foltos verziója is. Az egyéves kosok súlya 30–35 kg, a felnőtteké 30–40 kg; marmagasságuk 60–70 cm. Az anyajuhok 58–65 cm magasak.

A magyar racka juh, régebben hortobágyi racka juh egy régi magyar juhfajta, amely egyes elképzelések szerint a honfoglalás óta a magyarok társa volt. Sokáig az alföldi juhpásztorok meghatározó állata. Mára a magyarországi összállományban a többi hagyományos fajtával együtt sem tesz ki 5%-ot a példányszámuk.

A házikecske az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába tartozó vadkecske egyik alfaja. Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegényember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt.

A juh vagy birka  az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába tartozó faj, amelyet korábban a muflon egyik alfajaként tartották számon; egyes források még mindig annak tekintik.  A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél – ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik. Amerikába először a spanyolok vitték a 16. században.

A pulyka a Meleagris nemzetséghez tartozó nagy testű madár, rendszertanilag a madarak osztályának tyúkalakúak rendjébe, a valódi tyúkfélék alrendjébe, a fácánfélék családjába és a pulykafélék alcsaládjába tartozó nem.

A gyöngytyúk a sisakos gyöngytyúk faj háziasított változata, az egyetlen hagyományos házi baromfi, amely Afrikából származik. A háziasított változat szinte alig különbözik vadon élő ősétől. A gyöngytyúk feltűnő, szép alkatú és színű baromfi. Az apró fejükön lévő sisak a kakasoknál nagyobb méretű. Kétoldali áll-lebenyük fehér, vöröses szélekkel. Tollazatuk általában kékesszürke fehér, apró pöttyökkel. Gyakori a fehér alapszín is, tejfölsárga ezüstfehér pöttyökkel, ritkább színváltozatok még a szürke, a levendula, a bronz és a foltos.

Ennek a nemzetségnek három faja abban tér el az összes többi tyúk-félétől, hogy felső farkfedőik feltűnően hosszúak. Minden más tyúknál erőteljesebbek, nyakuk meglehetősen hosszú, fejük kicsiny, szárnyuk rövid, lábuk és farkuk hosszú. Csőrük meglehetős vastag, boltozott ormú, kampósodó hegyű; csűdjük magas, a kakasé sarkantyúval fölszerelt. Rövid szárnyukban a hatodik evező a leghosszabb; farkuk 18 fokból áll, amelyet a farkfedők jelentősen meghosszabbítanak. Gazdag tollazat díszíti a testet, a fejen pedig néhány tollból álló bóbita van. Teljes pompáját harmadik esztendejében éri el. A pávák hazája Dél-Ázsia.

A papagájfélék a madarak osztályának papagájalakúak rendjének egyik családja. A család mérete nem minden rendszertani felfogás szerint azonos, egyesek alcsaládként ide sorolják a lórikat és a kakadukat is, mások ezeket külön családoknak tekintik. Ez utóbbi álláspont szerint 10 alcsalád, 83 nem és 366 faj tartozik a családba. A papagájok az állatvilág legintelligensebbjei közé tartoznak. 2008-ban például egy tokiói arapapagáj tett szert hírnévre azzal, hogy fél perc alatt szétszed egy ördöglakatot.

A fácán a madarak osztályának tyúkalakúak rendjébe, ezen belül a fácánfélék családjába tartozó faj. A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék. Nagyon kötődik a fás vegetációhoz, főleg az erdősávokhoz, a téli hónapokban javarészt itt figyelhető meg. A fácán többnejű (poligám), de mégsem él csoportos életet. Ősz végéig csak a tyúk marad együtt a csibéivel. Megfelelő élő- és búvóhely, valamint takarmány esetén ragaszkodik helyéhez. Ha nincs megfelelő tápláléka, takarása, és ha gyakran zavarják, akkor több kilométerre is képes elkóborolni, ahol életfeltételeit megtalálja

Az emu a madarak osztályának struccalakúak rendjébe, az emufélék családjába tartozó faj. Egyes rendszerbesorolások szerint a kazuárfélékhez tartozik. Ausztrália füves területeinek, szavannáinak, eukaliptuszerdőinek, bozótosainak lakója. Akár sivatagokban is előfordul, melyeket azonban inkább csak eső után keres fel a hirtelen támadt táplálékbőség kedvéért. Nagyon kitartó futómadár: bár röpképtelen, hatalmas távolságokat képes megtenni fáradhatatlanul. Gyűrűzött példányok akár 500 km-re is elvándoroltak a gyűrűzés helyétől.  Emellett kiváló úszók, széles folyók sem jelentenek számukra számottevő akadályt.

Az utazások során lemaradt, illetve honvédségi szolgálatban feleslegessé vált sport és hírvivő galambok utódaiként az Alföld számos pontján a XX. század második felében jelenlévő postagalamb változat. Példányait hosszabb ideje jellegzetes alakú és méretű finomszemcsés bőrdudorai alapján válogatják. A közepesnél nagyobb izmos, erős, enyhén meredek tartású, „indulni mindig kész”, gyors röptű és kitartó, átlagosnál valamivel nyújtottabb testű benyomását keltő postagalamb változat, töretlen ívű koponyával és középhosszú csőrrel igen fejlett orrdudorral, szabályos kör alakú kétsoros szemgyűrűvel.

A madarak osztályának galambalakúak rendjéhez és a galambfélék  családjához tartozó faj. Az egész világon elterjedt kedvelt hobbimadár, mivel könnyen tartható, hamar megszelídül és gyorsan szaporodik. Több szín- és tollmutációja ismert, melyek igazán érdekessé teszik ezt a fajt. Közepes testméretű (25–30 cm), karcsú, 160-180 gramm tömegű galambféle. A hímek és a tojók külsőre egyformák. A kacagó gerlék két jellegzetes hangot adnak: turbékolnak és kacagnak. A hímek sokkal gyakrabban hallatják a hangjukat, a tojók csendesebbek. Mindkét nem turbékol és kacag is.

A tengerimalac a dél-amerikai Andok hegységből származik, ahol háziállatként tartják. Ott táplálékként is szolgál, mint pl. nálunk a nyúl. Testhossza 20–25 centiméter, tömege 700 gramm (nőstény) – 1100 gramm (hím). Érdekesség, hogy a tengerimalac hallása rendkívül kifinomult, és az ember által hallható hangoknál jóval szélesebb tartományra (50–50 000 Hz) terjed ki: fajtársaik egymással az ultrahang tartományban kommunikálnak. A többi rágcsálóval ellentétben növényi táplálékkal, főleg fűfélékkel, szénával, ritkábban gyümölcsökkel, zöldségekkel táplálkozik. A magvak fogyasztása természetes élőhelyén nem jellemző. 6-8 évig él. Népszerű házikedvenc lehet.

A hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 300 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat. A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaruhéjú tojással szaporodnak. A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős.

A madarak osztályának tyúkalakúak  rendjébe és a fácánfélék családjába tartozó faj. Európában és Ázsiában költ. Az eurázsiai kontinensen költő alfajok vonulnak, a telet az Európában költő madarak Észak-Afrikában és száheli zónában, az ázsiai madarak Indiában töltik. Afrika Szaharától délre található területein (elsősorban Kelet- és Dél-Afrikában), valamint Madagaszkár szigetén állandóan egy helyben élő, nem vonuló populációk élnek. Testhossza 16–18 centiméter, a szárnyfesztávolság 32–35 centiméter, testtömege 75–135 gramm. A hím kicsit kisebb, mint a tojó. Nyaka és begye rozsdabarna, fehér foltokkal, fekete pettyekkel; háta vörhenyesbarna, finom fekete mintázattal; alsóteste fehéres-sárga, csőre szürke, lába rózsaszín.  Tápláléka a rovarok, magvak, bogyók és zsenge hajtások. Aratáskor a kipergett gabonamagvakat is összeszedi, ezzel kárt nem tesz, rovarirtással viszont nagy hasznot hajt. Fő tápláléka évi átlagban 86,3% növényi és 13,7% állati eredetű. Húsa és tojása ízletes – bár vándorlása egyes szakaszaiban mérgező növényeket fogyasztva a húsa átmenetileg mérgezővé válhat, a méregért a tarlóvirágot, a bürököt vagy

A Cayuga kacsa amerikai származású. A háziasítás előtt New York államban élt. A fajta a helyi baromfival történő keresztezés eredményeként jelent meg. Diétás ízű hús és tojás előállítását tenyésztik

. Testüket fekete és zöld tollak borítják, amelyek fémes fényével ragyognak. Erős fényben a toll feketének tűnik, kék-zöld árnyalatú. Ez különösen a fej és a nyak tollán észlelhető.

Gyaloglás közben rovarokat és férgeket fogyaszthatnak, fehérjékkel kiegészítve a testet. Kis állományokban és más madarakkal egyaránt élhet. A természetüknél fogva nyugodtak, nem agresszívek más kacsákkal szemben. Ritkán zaklatnak, lassan járnak, nem félnek a durva hangoktól. Zsúfolt baromfiházban, és még inkább ketrecben nem lehet őket tartani. Zárt térben stresszbe kerülnek, nőnek és rohannak, a toll kieshet.

 
 

A Rex fajta nyulak Franciaországban, Cologne-ben tűntek fel először, Caillon nevű tenyésztő Normandiner nyulainak almában., az 1920-as évek elején. A. Gillet, a helyi plébános nemesítette ki a Rex fajta nyulat, bizonyára megtetszettek neki a bársonyos tapintású állatkák. Az 1929-től elismert Rex nyúl spontán mutáció, a Törpe Rex az 1980-as, 90-es években alakult ki és vált elismert fajtává. Rövid szőrzete miatt testfelépítése jól látható. Teste kissé megnyúlt, a mellső és a hátsó részek szélesek, kiegyenlítettek. Testsúlyuk 0. 9-1. 8 kg lehet, tág határok között mozog. Rendkívüli módon kedvelik a testmozgás sokféle fajtáját, a versenyfutástól az ugra-bugráláson át a „nyuszitáncig”! Nem véletlen, hogy Svédországban, a nyuszi-akadályversenyek őshazájában előszeretettel nevezik be a rexeket a különféle „nyusziugrató” versenyekre!

Az oroszlánfejű törpenyúl a törpenyulakhoz tartozik, mely azt jelenti, átlagos súlya 1,5 kg. Nevét a fejét és nyakát borító hosszú szőrzetről kapta, mely egy ,,oroszlánsörény” hatását kelti. Néhány nyuszirajongó ezért ,,oroszlánsörényű nyúl” néven is emlegeti. Ezen testrészein kívül a kis ugrifüles bundája rövid, s hasonlít a széleskörűen elterjedt színes törpenyulakéhoz.

Az oroszlánfejű törpenyúl minden tipikus nyúlszínben létezik, a fehértől a tarkán át egészen a feketéig. Mivel ez egy relatíve fiatal nyúlfajtának számít, kinézete – sörényszerű gallérján kívül – elég eltérő lehet. Jellemzőek rá azonban a rövid, elálló fülek, de létezik már oroszlánfejű-kosorrú törpenyúl is, lógófülekkel.

A hotot nyulak fekete szemgyűrűikkel összetéveszthetetlenek más fajtákkal. A fajta különös elnevezése kialakulásának helyére utal, a franciaországi Calvados megyében található Hotot-n-Ange nevű falura. Itt a XX. század elején egy Bernard nevű tenyésztő a fekete-fehér lepketarka nyúlból nemesítette ki ezt az új fajtát. Bár már 1912-ben bemutatta helyi kiállításokon, ennek ellenére egy teljes évtizedet kellett várnia arra, hogy a fajtaelismerést megkapja állománya. 1927-re a fekete szemgyűrűs nyulak már meghódították Svájcot is, ahol különösen nagy népszerűségre tettek szert.Ekkoriban ezek a nyulak meglehetősen keskeny, mindössze 2 mm-es szemgyűrűt viseltek.A német nyulászokat ez nem elégítette ki, ezért az 1920-as években teljesen új alapokról, a Chaplin és a holland tarka fajta felhasználásával, egy 3-6 mm széles szemgyűrűvel bíró fajtát nemesítettek ki, melyet a hotot nyúl új típusának tekintettek.Kezdetben a fülek tájékán és a háton is előforduló kisebb foltokat is eltűrték a hotot nyulakon, mára azonban a fajta eljutott arra a szintre, hogy kizárólag egyöntetű fehér szőrköntösben pompázó, fél centi széles fekete szemgyűrűvel megáldott nyulakat tartanak továbbtenyésztésre alkalmasnak.Ma Magyarországon is egyre többen foglalkoznak hotot nyulakkal, kiállításokon gyakran előfordul.

A fehérhasú sün az emlősök osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a sünfélék családjába és a tüskés sünök alcsaládjába tartozó faj. Testhossza 12-23 centiméter, kifejlett tömege 255-540 gramm. Hazánkban az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk hirdetésekben és állatkereskedésekben törpesünökkel. Az afrikai fehérhasú törpesün (mely az azonos latin név dacára a fehérhasú sün és a mediterrán sün keveréke) számos színváltozatban fordul elő, hátuk lehet foltozott, fülük kisebb, mint az egyiptomi füles sünöknek. Ez utóbbi egyedei csak vadas színben fordulnak elő, fő élőhelyük Egyiptom. A két faj életképes utódokat nem produkál. Hasonlóan az európai és a keleti sünhöz ő is éjszakai vadász, elsősorban rovarevő. Élőhelyén a hőmérséklet ritkán esik 20 °C alá, ennek megfelelően a hazai telet csak fűtött körülmények között viseli el. Megvan a képessége a téli alvásra, a hibernálódásra, de ez végzetes lehet számára, mert nem ébred fel belőle.Maximális élettartama fogságban 4-7 év.